A múlt hetet kórházban töltöttem, ahol többek között egy idős néni volt a szobatársam, aki mondhatni fanatikusan hisz Istenben.
Remélem nem fogtok félreérteni, nincs azzal bajom, ha valaki hisz benne, és imádkozik hozzá, de nem szeretem ha valaki túlzásokba esik. Nemtudom, hogy ő melyik hitgyülekezetbe jár, vasárnap délelőtt 9 órakkor jönnek össze a hívek és egészen délig együt imádkoznak, Bibliát olvasnak. Állítása szerint, ők nem prédikálnak, hanem csak felolvasnak a Szent Írásból és azt magyarázzák (igaz, hogy ez a prédikáció pontos definíciója). Elég sokat megtudhattunk a néniről, mindig mesélt a családjáról, a hitgyülekezetről, a múltjáról, és ezekkel kapcsolatban támadtak kérdéseim, de nem voltam elég szemtelen, hogy megkérdezzem és választ kapjak rá. Az első az volt, hogy ha Isten szereti őt, és mindig könyörög hozzá, akkor mért hagyta, hogy ilyen beteg legyen és kórházba kerüljön? Három héttel ezelőtt került kórházba a szívével, egy hét után egnedték onnan haza. Otthon egy hétig szenvedett,mire az utolsó pillanatban rájöttek, hogy bélcsavarodása van és azonnal meg kell műteni. Sokáig nagyon roszul volt. Véleményem szerint ha Isten tényleg vigyáz rá, akkor nem kerül ilyen helyzetbe. Rengeteg gyógyszert szedi, ami ugyancsak az általános rossz egészségügyi állapotáról árulkodik nekem. Egy dolog viszont nagyon feltünt. A családja alig látogatta. Egy hetet töltöttem együtt vele, ez idő alatt az egyik fia látogatta 2x, a lánya egyszer, illetve az unokája is volt bent 2x, aki ugyanabban a városban dolgozik, ahol a nagymamája feküdt. (Van egy másik fia is, és mindegyik gyereke és családja tagja a gyülekezetnek). Miközben a többi beteghez minden nap jött látogatók, de inkább naponta kétszer is. Úgy vélem, hogy az ő gyülekezetük főként a szereteről szól, mégis elhanyagolják a családjukat. 35 évvel ezelőtt meghalt a hölgy férje. A második férjétől a régi rendszer miatt kellett elválnia. Úgy vélem, Istennek ezeket a dolgokat nem kellett volna hagynia, ha olyan jó a kapcsolatuk.
A másik dolog ami nem tetszik ezekkel az egyházakkal kapcsolatban az a pénzkezelés. Minden tagnak a havi jövedelmének bizonyos százalékát kötelező odaadnia. Ez a néni mesélte, hogy egyszer egy "testvérük" borítékban adott 100 000Ft-ot, de nem írta rá a nevét, hogy ki adja, mert azt Isten úgyis látja. De mint a végén kiderült, mindenki tudta, hgy az az illető az adományozó. Én ezt egy kikcsit álszentségnek tartom. A szomszéd cigányoktól a mai napig várja vissza a kölcsön adott pénzét. Én tudom, hogy azt már sohasem fogja visszakapni.
Ami még ellenszenves számomra az ilyen "szekta" tagjaiban az az, hogy mindenkinek meg akarják mondani, hogy hogyan éljen. Én is rengeteg ilyen tanácsot kaptam, hogy mit kell tennem az életben. És meghívást is egy összejövetelre a családommal. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk elmenni.
Igazából én sajnálom az ilyen embereket, mert becsapják őket. Ismerek egy jogász hölgyet, aki szintén járt egy ilyen közösségbe. Évek multán jött rá, hogy őt becsapják ott, hamis világképet alakítanak ki benne. És még a pénzét is elveszik ráadásul. Ki is vált, de akkor mindenféle rosszat kezdtek terjeszteni róla, és inkább azért imádkoznak már istenhezk, hogy ezt a kivált tagot büntesse meg. Milyen Istenszerető közösség az ilyen? Úgy vélem, hogy ez jellemző az összes ilyen kzösségre. Sajnos...
