Szerintem blog

Múlt héten csütörtökön az én Igor cicám megörvendeztetett:) Este egyedül voltam otthon, az emeleten voltam a szobámban. Egyszercsak hallom, hogy lent kivágódik a szúnyogháló. Na mondom megjött Igor, de ekkor észleltem, hogy rohangászik a drága. Na mondom gáz van, ilyet csak akkor szokott, ha valami állatkát hozott. Összeszedtem minden bátorságomat és a telefonomat, lelopóztam a földszintre. Utolsó lépcsőfokról körülnéztem, nem láttam semmit, még cicót se. Felkapcsoltam a villanyt és felkucorodtam egy székre. Ekkor látom, hogy macskusz-házikusz a konyhában ücsörög, és a sarokban lévő kólás üveget nagyon nézi. Felhívtam apát-aki a szomszédban volt-hogy mi a helyzet, és a következő tanácsot kaptam: Húzd el az üveget. Na mondom köszi:D Ekkor szedtem össze maradék bátorságom, odalopóztam, és elhúztam. Ekkor láttam, hogy egy összekuporodott kisegér bujdokol ott. Jobbat nem tudtam, vártam hogy Igor elkapja. Elkezdtek rohangászni, Jerry cica-mica szájjában kötött ki. Már kezdtem nagyon örülni, mikor kiszabadult, és egy másik sarokban húzta meg magát, majd onnan egy harmadikba szaladt. Nagy nehezen Igornak megmutattam, hogy hol is található új kedvencünk. Csak itt volt egy apró bibi: ebben a sarokban is volt egy doboz. Kiszaladtam a teraszra seprűért, hogy majd azzal eltaszigálom a dobozt-tisztára rettegő házinéninek éreztem magamat. A dobozt elkezdtem lökdösni, láttam hogy Jerry keres valami menekülési útvonalat, és amilyen kis szemfüles volt, meg is találta. Ekkor jöttek haza szüleim, anyával mint az őrültek keresni kezdtük a betolakodót, mindent megnéztünk, átforgattunk, apa meg ült a kanapén és röhögött rajtunk. Nem tehettünk mást, kissé rettegve álomra hajtottuk a fejünket. De a kérdés még napokig ott maradt a fejünkben: Hova lett? Most merre van? Elhagyta már a házunkat? A héten megkaptuk a választ: él, és az átadópultban a lambéria alatt tengeti életét. Sajnos ott nem férünk hozzá:(

Hétfőn nagy vidáman kijöttem óráról, nem volt jó idő (esett az eső) de én jól éreztem magam. Volt egy kis elintézni valóm, gondoltam essünk neki:)

Először bementem a gyógyszertárba vitamint venni, itt a tavasz kell egy kis turbó. Hozzá kell tennem, hogy az előzmény az, hogy álmomban megejtettem ezt a vásárlást, és ott 2 doboz vitamint vettem egy áráért, amin meglepődtem, de meg is örültem neki:) Vissza a valóségba: Mikor kérem a gyógyszerésznőtől, akkor mondja, hogy 50%-os kedvezmény van rá, mondom nagyon szupi:D Ez után bementem a zöldségeshe citromot venni, kiválaztottam a számomra megfelelőeket, pénztárhoz vittem, lemérettem, kifizettem és jöttem is el. Közben azon gondolkoztam, hogy visszamegyek még egy doboz gyógyszerért, ha már ilyen olcsó, ne szalasszam el. Így is történt, csak az volt az utolsó amit az előbb elvittem. Sebaj. Ekkor a következő gondolatom az volt, hogy még se kéne hazafelé gyalogolnom, mert egyre jobban esik az eső. És ekkor ugrott be: nekem hiányoznak a citromjaim. NA de hova raktam őket? Otthagytam a gyógyszertárba? Vagy már oda se vittem be őket? Gyanítani kezdtem, hogy bizony én jól otthagytam a zöldségesben. Visszamentem, és bizony, ott vártak rám a gyümölcseim. MAjd kijöttem, é jól körberöhögtem magamat:D

Mint sokan tudjuk, Szegeden egy jó ideje és még jó darabig közúti munkálatok folynak: villamos síneket cserélnek, pár buszból villamos illetve troli busz lesz, és egy nagy csomópontot is átépítenek, lámpás körforgalom lesz belőle (Kíváncsian várom a végeredményt). Múlt héten jó magyar virtus szerint dolgoztak a munkások:

1 ember a villamos sín rögzítésén dolgozott, egy társa mellette állt és várta, hogy kell e valamit segítenie, de nem csinált semmit. További 9 ember kint állt és nézte karba tett kézzel, hogy mi a helyzet, 3-4 ember kicsit arrébb beszélgetett. Egy ember egy munkagépben újságott olvasott, másik munkagépben dolgozott a munkás, amit szintén 2 ember nézett.

Ja és nem hiszem, hogy éppen szerdán fél 10kor ebédidejük lett volna:)

Sziasztok!

Tudom, tudom, nagyon nagyon régen jelentkeztem már, de igyekszem bepótolni:) Így máris megosztok veletek két történetet amik a napokban történtek meg velem.

Szerdán délután olyan 4 óra körül megyek haza óráról. A buszon olyan dolgot láttam amire nem biztos, hogy kíváncsi voltam: egy idősebb bácsi (60 körüli, jól szituált) az intim részeit igazgatta. Reméltem, hogy nem veszi észre, minek is voltam a tanuja, óvatosan el is kaptam a fejemet. Mikor leszálltam a buszról, bementem a plázába (élelmiszert) vásárolni. Egyszercsak valaki hátulról meegsimogatja a hátamat és megkérdi: Nem félsz, hogy követ valaki? Hát eléggé meglepődtem, mivel nem volt ismerős a  hang. Hát ez a bácsi volt az. Félénken elmosolyodtam:

-Nem, nem félek-válaszoltam.

Mikor látta, hogy más irányba megyek mint ő,egyből elkezdett invitálni, hogy menjek már vele. Mondanom se kell, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, így erősen a másik irányba mentem tovább. Még szerencse, hogy nem volt eerőszakosabb.

Másnap reggel hasonló eset történt. Akkor búcsúzás után integettem a barátomnak, csakhogy előtte volt egy kamionos ipse, aki azt hitte, hogy ő a szerencsés akinek szól az integetés, és visszaintegetett. Nagyot tévedett. Szerncsétlenségemre pár méter múlva piros lámpát kapott, és láttam hogy nagyban kapálózik, hogy menjek oda, tartsak vele. Inkább elfordultam. Szerencsére azóta nem történt hasonló eset, és remélem, hogy jó darabig nem is fog. 

Kedves Olvasóim!

Jó rég írtam már ide, de ismét elérkezett e nemes alkalom. Összegyűjtöttem pár vicces átkot, remélem örömmel olvassárok őket. Jó szórakozást!