Manapság szinte nincs olyan ember aki ne használna internetet. A legtöbben azt hiszik, hogy ez csak a fiatalok kiváltsága. De nem, ez nem így van! ezt személyes tapasztalatból is tudom, illetve nem túl régiben lehetett hallani a hírt, hogy elhunyt a világ legidősebb bloggere 102 éves korában. Na ugye... Sokan csak informálódásra használják a világhálót, vannak akik régi ismerősöket keresnek fel, vagy az üzleti ügyeiket intézik. És vannak akik e mellett szórakoznak, beszélgetnek a barátaikkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel. Vagyis chatelnek.
Ez a tevénykenség megosztja az internetezők körét. Az egyik társaság nem érti, hogy ez miért jó. Senki se tudja, hogy ki ül a másik gép előtt, bárki bármit mondhat magáról, össze-vissza hazudoznak. És pont ezért társat se érdemes onnan választani. Az ő véleményük szerint ez egy hazug virtuális világ. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én a másik táborba tartozom, így tudok saját tapasztalatokról beszélni. És ezekről a fent említett dolgokról nem tudok beszámolni. Az egyik leghíresebb oldalon szoktam beszélgetni, ahol nagy szerencsémre általában normális emberekkel szoktam összefutni. Normális embernek nevezem azt, aki nem így kezdi a beszélgetést: Szia! kor? honnan? mi célból? Vagy a még ennél is "jobb" típus aki így köszön e: Szia! Van kedved cam szexhez? Sajnos ilyenek is előfordulnak, és teljesen megértem az első csoporthoz tartozókat, akik ettől féltik a gyereküket. De ha a gyerek elég intelligens, akkor az ilyen embert símán el lehet küldeni, vagy szó nélkül kilépni a beszélgetésből. Aki meg nem teszi meg, az nagyon könnyen talál ilyen témájú oldalakat, anélkül h bárki is tudna róla. Szóval az én tapasztalatom szerint ezek az emberek kevesebben vannak, és jóval többen azok, akikkel kellemesen el lehet beszélgetni bármiről, névtelenül. így talán még a titkait is jobban elálrulja az ember, hiszen-hangsúlyozom-névtelenül megy minden. Én évek óta űzöm ezt a műfajt, eleinte egy kisebb oldalra látogattam fel, ahol nagyon kevesen beszélgettek, de mégis mindig nagyon jó hangulat volt, a legtöbbször könnyeztek a szemeim a sok nevetéstől:) Később tévedtem fel egy nagyobb létszámot számláló oldalra, ahonnan azóta már jó pár barátot összeszedtem. Még egyikükkel se találkoztam, de van olyan illető, akivel több mint egy éve napi kapcsolatban állok, mindent tudunk egymásról. Van aki azt várja az internettől, hogy élete párját találja meg ezen keresztül. Sokak ebben se hisznek. Én is próbálkoztam már ezzel. Nem azért mentem föl, hogy ma este szerzek itt magamnak egy pasit, hanem csak beszélgetni szerettem volna. Ez meg is történt, és annyira jól éreztük magunkat, hogy több napon át folytattuk a beszélgetést:) Egy hét múlva találkoztunk is, és már úgy hajtottuk nyugovóra a fejünket, hogy egy pár voltunk. Ez az ismerkedési mód szerintem semmivel se jobb, mintha egy discoban találkoztunk volna először. Így legalább előre tudtuk tisztázni, hogy mit szeretnénk egymástól, és az első alkalom nem volt csalódás egyikünknek se. Az első csók pedig úgy csattant el, hogy ismertük egymást, nem mint egy discoban, hogy max egymást nevét tudják jobb esetben. Van olyan barátom-akit szintén chatről ismerek:)-aki szintén ilyen módon ismert meg egy lányt, és négy évig voltak együtt. Az én kapcsolatom csak pár hónapig tartott, de nem a megismerkedés módján múlott, hogy csak ennyi ideig.
Véleményem szerint a chat jó. Sok értelmes, kedves, érdekes emberrel ismerkedtem meg már ott, akikkel ha ritkán beszélek szó szerint hiányoznak. Az egyik legnagyobb hátrányát abban látom, hogy így az ország minden pontjáról lehet ismerősöket találni, és nehézösszehozni egy találkozót. Ha beszélni szeretnénk egymással, akkor meg egész nap a neten lógunk, amiért a család internet függőnek néz. Szóval van benne egy kis 22-es csapdája.