Sziasztok!
Gyors írok egy történetet nektek, ami a napokban történt meg, és majd egy hosszabb történettel is megörvendeztetlek titeket a napokban.
Múlt vasárnap nagy sürgés-fotgás volt itthon, vendégeket vártunk. Délelőtt még nem nyitottuk ki a kaput, akkorra nem vártunk senkit. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a mi Tequila kutyánk feltűnően ugat, idegent észlel. Apa ki is ment, és a kapuban valóban egy ember állt. Ő elmesélte, hogy kecskeméti származású és pár hónapja eladta az autóját, de az új tulajdonos még mindig nem íratta át a nevére a járművet (általában abban szoktak megegyezni, hogy az átíratás a vevő kötelessége és költsége, amire 4-6 hete van), így továbbra is az ő nevére érkeznek a befizetendő számlák. A történetet értettük, csak azt nem, hogy hogy jutott el hozzánk az ügy. Egyből kiderült, amint apa meglátta a szerződést. Azon ugyanis az én aláírásom szerepel a pontos lakcímemmel és személyigazolvány számommal. A bib csak az volt, hogy látszott, hogy nem az én írásommal van ott.
Mint utóbb kiderítettük, a dolog így történhetett: 2008. januárjában eladtuk a régi autónakt, ahol én voltam a tanu a fenti adatokkal együtt. Az akkori vevő édesapja, pedig nemrég vásárolt új autót, történetesen ennek a kecskeméti embernek az autóját vette meg. Valószínűleg kevés volt a tanu, így elővettek egy régebbi szerződést, amin megtalálták az adataimat és beírták. Hát nagyon örültem a dolognak.
Azóta csak reménykedem, hogy tisztázni tudták a dolgokat és nem rendeznek belőle valamilyen hivatalos ügyet, mert még előfordulnak hogy engem is behívnak, és akkor aztán borul a bili. Újabb értesülésem nincs a dologról, remélem nem is lesz soha.
