Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Statisztika

Aktuális látogatók száma

Google Analytics

ISTEN vs. ÉLET

2008.08.26. 14:52 | Hunny | 2 komment

 A múlt hetet kórházban töltöttem, ahol többek között egy idős néni volt a szobatársam, aki mondhatni fanatikusan hisz Istenben.

Remélem nem fogtok félreérteni, nincs azzal bajom, ha valaki hisz benne, és imádkozik hozzá, de nem szeretem ha valaki túlzásokba esik. Nemtudom, hogy ő melyik hitgyülekezetbe jár, vasárnap délelőtt 9 órakkor jönnek össze a hívek és egészen délig együt imádkoznak, Bibliát olvasnak. Állítása szerint, ők nem prédikálnak, hanem csak felolvasnak a Szent Írásból és azt magyarázzák (igaz, hogy ez a prédikáció pontos definíciója). Elég sokat megtudhattunk a néniről, mindig mesélt a családjáról, a hitgyülekezetről, a múltjáról, és ezekkel kapcsolatban támadtak kérdéseim, de nem voltam elég szemtelen, hogy megkérdezzem és választ kapjak rá. Az első az volt, hogy ha Isten szereti őt, és mindig könyörög hozzá, akkor mért hagyta, hogy ilyen beteg legyen és kórházba kerüljön? Három héttel ezelőtt került kórházba a szívével, egy hét után egnedték onnan haza. Otthon egy hétig szenvedett,mire az utolsó pillanatban rájöttek, hogy bélcsavarodása van és azonnal meg kell műteni. Sokáig nagyon roszul volt. Véleményem szerint ha Isten tényleg vigyáz rá, akkor nem kerül ilyen helyzetbe. Rengeteg gyógyszert szedi, ami ugyancsak az általános rossz egészségügyi állapotáról árulkodik nekem. Egy dolog viszont nagyon feltünt. A családja alig látogatta. Egy hetet töltöttem együtt vele, ez idő alatt az egyik fia látogatta 2x, a lánya egyszer, illetve az unokája is volt bent 2x, aki ugyanabban a városban dolgozik, ahol a nagymamája feküdt. (Van egy másik fia is, és mindegyik gyereke és családja tagja a gyülekezetnek). Miközben a többi beteghez minden nap jött látogatók, de inkább naponta kétszer is. Úgy vélem, hogy az ő gyülekezetük főként a szereteről szól, mégis elhanyagolják a családjukat. 35 évvel ezelőtt meghalt a hölgy férje. A második férjétől a régi rendszer miatt kellett elválnia. Úgy vélem, Istennek ezeket a dolgokat nem kellett volna hagynia, ha olyan jó a kapcsolatuk.

A másik dolog ami nem tetszik ezekkel az egyházakkal kapcsolatban az a pénzkezelés. Minden tagnak a havi jövedelmének bizonyos százalékát kötelező odaadnia. Ez a néni mesélte, hogy egyszer egy "testvérük" borítékban adott 100 000Ft-ot, de nem írta rá a nevét, hogy ki adja, mert azt Isten úgyis látja. De mint a végén kiderült, mindenki tudta, hgy az az illető az adományozó. Én ezt egy kikcsit álszentségnek tartom. A szomszéd cigányoktól a mai napig várja vissza a kölcsön adott pénzét. Én tudom, hogy azt már sohasem fogja visszakapni.

Ami még ellenszenves számomra az ilyen "szekta" tagjaiban az az, hogy mindenkinek meg akarják mondani, hogy hogyan éljen. Én is rengeteg ilyen tanácsot kaptam, hogy mit kell tennem az életben. És meghívást is egy összejövetelre a családommal. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk elmenni.

Igazából én sajnálom az ilyen embereket, mert becsapják őket. Ismerek egy jogász hölgyet, aki szintén járt egy ilyen közösségbe. Évek multán jött rá, hogy őt becsapják ott, hamis világképet alakítanak ki benne. És még a pénzét is elveszik ráadásul. Ki is vált, de akkor mindenféle rosszat kezdtek terjeszteni róla, és inkább azért imádkoznak már istenhezk, hogy ezt a kivált tagot büntesse meg. Milyen Istenszerető közösség az ilyen? Úgy vélem, hogy ez jellemző az összes ilyen kzösségre. Sajnos...

A bejegyzés trackback címe:

https://hoppacska.blog.hu/api/trackback/id/tr83633946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peter_ 2009.12.09. 13:53:43

Szia. Elolvastam a bejegyzésdet, engedd meg hogy hozzá(d) szóljak. Istennek többféle megnyilvánulási formája létezik, szerintem ne vonj le elhamarkodott következtetést az egyes valláskhoz tartozó egyházak működéséről. Minden, Isten tanitásaival foglalkozó közösséget emberek alkotnak, s mint ilyen nem lehet tökéletes.
Az Istenhez való fordulás elemi igényként jelentkezik bennünk, ha jelentkezik; ez esetben az egész életen át tartó keresés, a vallásokban megfogalmazott közös értékrend vallása és azok szerint való cselekvési és gondolkodási igény vezet olyan bizonyságokhoz, melyek életedet boldoggá teszik. A földi élet kihivás, melynek része a betegség, fájdalom, kudarc és a halál. Vallástól és mindentől függetlenül. Mindenkire mér jót és rosszat a sors; kire többet, kire kevessebbet. A lényeg, hogy a hit végül mindenek meghozza gyümölcsét, hisz a mai szenvedésünk porszem sincs a végtelen élethet képest, azonban az abból való tanulás és annak kezelése elhozhatja a végtelent. Jobb az akadályt leckének tekinteni!

A fentiek csupán véleményem, minden jót kivánok Neked!

AbaMya 2011.08.20. 21:32:49

A kitiltott Isten válasza:

Gyakran megkérdezik az emberek a keresztényeket: Ha van Isten,
miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat,
benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó
választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta
azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az
életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben
arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit
meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar
imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban:
a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat,
mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket,
ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és
lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt
mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk,
rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem
fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a
diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk,
rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak,
és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük
a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz
valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a
gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad
szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott
szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek
bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra,
az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt
mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem
veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek
lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és
miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket,
osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen
gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van
mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az
osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel:
Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak,
miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük,
amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy
Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az
Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire
nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon
áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet
elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki
Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az,
hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
süti beállítások módosítása