Hosszú hétvégén a családom úgy döntött, hogy nagyon unatkozik. Ezért arra gondoltunk, hogy kirándulunk egyet Budapesten, úgyis nagyon rég voltunk arra.
Szombat reggel fel is kerekedtünk és elindultunk. Körülbelül 10:30-kor értünk oda, ekkor az új Corvinus egyetem épületénél letettük az autónkat és gyalog illetve tömegközlekedéssel folytattuk az utunkat. Először bementünk a vásárcsarnokba, ott sétáltunk egy nagyot, és közben nagyokat ámultunk, hogy milyen drága a főváros vidékhez képest. Következő állomásnak a parlament épületét tűztük ki megnézésre. Reménykedtünk, hogy nem lesz ott balhé, hisz már október 25. volt. De ugye oda el is kell jutni. Menjünk metroval. A legnagyobb gondot számomra a szerelvényhez való lejutás jelentettte. Tudni kell rólam, hogy tériszonyom van, és nem szeretem, mikor a talaja mozog a lábam alatt, pl. lift, mozgólépcső, földrengés. Persze a metrohoz mozgólépcső vezet le, de mondtam nem lesz gond, általában ki szoktam bírni. Csakhogy, arra nem számítottam, hogy egy jó hosszú, eléggé meredek és gyors járgánnyal találom szembe magam. De persze erre is már csak akkor jöttem rá, mikor rajta utaztam, nehogy le tudjak szállni és az álló lépcsőn menjek. Életem legnehezebb percei közé beírom ezt a lépcsőzést. Metróval mentünk egy megállót, majd átszálltunk másik vonalra. Itt is volt egy kis mozgőlépcső, de nem volt meredek és gyors, szóval minden rendben volt. Megérkeztünk a parlamenthez, ahol felszínre kellett menni. A helyzet hasonlóan rossz volt, mint lefele menet. A helyzetet csak az édesítette, hogy nem volt álló lépcső, amin sétálhattam volna. Szóval ez az út is kalandosan telt, de túl éltem.
Szóval megérekztünk a parlamenthez, amit körbe szerettünk volna sétálni. A rakpart irányába indultunk, és sétáltunk is rajta egy jó darabig. De egy helyen lezárták a gyalogos forgalom elöl, így visza kellett fordulnunk. Jó kis potya út volt. A Kossuth tér felöli oldalról is körbesétáltuk az épületet. Persze teli volt minden rendőrökkel és emberekkel.
Következő állomásunk a Szabdság tér volt. Itt leültünk enni egy kicsit, és megnéztünk egy foto kiállítást, ami az '56-ban történtekről szólt, hogy mi volt világszerte. Egyszer csak láttunk megérkezni egy teherautót, teli kordonelemekkel és egy szakasz rendőrt. A következő pillanatban azt láttuk, hogy körbekerítettek minket a kordonnal, sejtettük, hogy valami lesz itt délután. Szerencsére a tér túloldalán sikerült távoznunk, és elindultunk a Szent István Bazilika felé. Oda nem mentünk be, csak kívülről csodáltuk meg.
A csapat lába még nem fájt eléggé, ezért elindultunk egy nagy sétára az Andrássy úton. Itt csodáltuk a gyönyörű épületeket és persze az árakat, amelyek sok kirakatba nem is voltak kiírva, mert aki oda betér, annak úgyis telik rá. Egészen az Oktogonig sikerült így eljutnunk. Betértünk egy szendvicsbárba, ahol isteni finomat ettünk, majd a kis földalattival elmentünk a Hősök terére.
Mikor felszínre értünk rendesen meglepődtünk. Minden tele volt rendőrökkel, a tér körbevéve kordonokkal, középen pedig egy nagy színpad, előtte rengeteg emberrel akik Árpád sávos zászlót lengettek. Egy szép nagy kört tettünk és megkerültük a rendezvényt. Elsétáltunk a Városligeti tó felé, illetve az állatkertet is megnéztük kívülről. Ezek után fvisszamentünk a körútra, ott fogtunk egy kombinót és irány vissza az autóhoz. Persze a villamosozás után még egy szép sétát kellett tennünk, ekkor láttuk (azthiszem) a Kodály mozin a következő felíratot: Zöld Hentes Vénnek nem való. Persze ez három filmenk a címe, de mi már a nagy fáradságtól egybeolvastuk, és elég érdekesen jött ki:) Bepattantunk az autóba és elindultunk hazafele. Kb este 7re itthon is voltunk. Mondanom sem kell, hogy este mindenki úgy aludt mint a bunda.
