Már egy jó ideje nyaggat Gergő, hogy menjek már el egyszer korcsolyázni. Ugyanis a szegedi műjágpályán minden kedden az egyetemi karok rendezésében kori-est van, ahol jókat lehet siklani. Igazándiból nem volt sokk kedvem hozzá, így azt mondtam, hogy ha ráveszi Melindát-aki kb 1 éve ígérgeti, hogy megy-akkor én is kipróbálom. Persze reménykedtem benne, hogy Melinda hajthatatlan lesz és nem megy, de ezúttal nem kellett sokat győzködni.
Így történt, hogy kedd este elindult a csapat korizni. Melinda, Peti és én egy hely ről indultunk, mentünk 4 megállót villamossal, és ott vártuk Julcsiékat, akik a pályára vezető villamoson robogtak. Mi jóval előbb érkeztünk, vagy 20 percet álltunk a hidegben és vártunk a csatlakozásra. Mikor megérkezett a villamos, csak bámultunk, hogy mennyien vannak rajta. Mire mindenki felszállt, tele lett a jármű. A következő percek iszonyat hosszúak voltak. Mondjuk egyébként is sokág voltunk a villamoson, mert messze a pálya. De a fő oka az volt, hogy pont a jó forró fűtőtest mellett sikerült megállnom, ami eleinte kellemes volt a szétfagyott lábaimnak. Egy idő után viszont már túl meleg volt a helyzet, amit más is érzett a füledt levegővel egyetemben, így kinyitották az ablakot. Ekkor egy ábra jutott eszembe, amit még gimiben mutatott a fizika tanárom. Az ábrán egy ember volt akinek a lába tűzforró a feje pedig jéghideg (a padlófűtést akarta így szemléltetni). Pont így éreztem magam. Megérkeztünk, mindenki spuri leugrott a villamosról és rohant a bejárathoz. Nem a legjobban sikerült helyezkednünk, mert a sor végét csíptük el, de röpke negyed óra mulva bent is voltunk. Elmentünk korit bérelni (az ingyenes korcsolyákért újabb fél órát kellett volna ácsorogni), majd felcsatoltuk és amint megszólalt a zene a pálya megtelt. Persze mi kezdők a "profikat" előre engedtük és megvártuk Julcsit és Gergőt, hogy valamilyen jó tanáccsal lássanak el. Ezt meg is tették és Melinda máris siklott az egész terepen, mi Petivel meg igyekeztünk nem elesni a palánkba és barátainkba kapaszkodva:D Gergő kitalált egy nagyon jó taktikát, miszerint megfogta a derekamat és magam előtt tolt:) Tetszett, jó volt, és annak ellenére, hogy semmit se kellett csinálnom állandóan hátra akartam esni. Szerencsére nem sikerült. Miután Gergőt lefárasztottam, Julcsi vette át a pátyolgatásomat, fogta a kezem és úgy koriztunk. Ilyenkor már egész jól ment az eredeti állapothoz képest, talán annyit elesni se akartam. Több ismerősssel is sikerült összetalálkoznom, például Tamással is, aki csak jókat nevetett mikor meglátott engem. Egyszer elsuhant mellettem és megkérdezte, hogy megy? Én meg mosolyogva va, óvatosan válaszoltam hogy igen. Ezek után a következő jelenetet látta:
Más ismerősök jöttek szembe, és az egyik srác megfogta Julcsi fejét. Ennek örömére egy szép nagyot tanyáltam. Foggalmam sincs, hogy hogy csináltam. Félig térdre, félig az oldalamra sikerült érkeznem. Még el se kezdtem gondolkozni, hogyan is kéne felállni, mikor egy srácot látok közeledni nagy sebességgel felém, odajön, megfog és felállít. Foggalmam se volt, hogy ki volt ő, még megköszönni se tudtam, úgy elviharzott, szóval ez úton köszönöm neki:) Julcsi mindebből annyit vett észre, hogy elestem, majd ismét állok:)
Az este további részében tudásom úgy vélem, hogy fejlődött, elengedtem teljes mértékben a palánkot, elég volt, hogy csak Peti kezét fogjam-aki szintén nem profi mint én- és az utolsó körökben már teljesen egyedül bolyongtam a pálya szélén.
Azóta megy a tanakodás, hogy jövő héten is menjünk e. Először egyhangú igen volt a válasz, majd Melinda mondta, hogy nehéz ZH-t írunk szerdán délután és keddeste át kéne nézni. Ezt a szemléletet tartotta egészen szerda estig, mikoris az ajtó egyik oldalán még ezt hangoztatta, majd mikor átlépte a küszöböt már azt mondta, hogy akkor kedden megyünk korizni:) Remélem, hogy semmi se beszélheti már le róla, hisz azt mégis csak nehezebb mint rábeszélni:)
Csak óvatosan!
